Chapter 002 - Encounter

* Jessie szemszöge *

Este nem sokat tudtam aludni, folyamatosan a Harry-s dologon kattogtam. Ma találkozom vele, eldöntöttem. Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőfokokon. Ránéztem az órára ami pontosan 9 órát mutatott. Gyorsabbra vettem a tempót, a konyhába vettem az irányt és csináltam magamnak egy pohár teát. Miután megittam, felsiettem a lépcsőn, de Liza megállított.
- Halihó, hová sietünk ennyire?! - kérdezte vigyorogva. - Netán nem Harryvel találkozol?
- Mi közöd hozzá? De amúgy igen . . . - mondtam egyre flegmábban.
 - Nem jöhetnék én is? - kérdezte boci szemekkel.
- Nem, de sietnem kell. Pápá. - mondtam mosolyogva.
Végre megszabadultam tőle, így bementem a szobámba, ahol épp azon vacilláltam, hogy mit vegyek fel . . Amikor találtam egy elfogadható ruhadarabot felvettem. Megcsináltam a hajam majd egy enyhe sminket készítettem. 9:55 körül lehetett amikor elkészültem. Lementem a lépcsőn, majd az alsó fokra leültem és vártam. Pár perc múlva megérkezett Harry . . . .

* Harry szemszöge *

Reggel hamar kipattantam az ágyból, ami tőlem megszokatlan. Körülbelül 8 óráig csak unatkoztam . . aztán letussoltam majd felöltöztem. Szinte lerepültem a lépcsőn úgy siettem. "Gondoltam" már a többiek is fent lehetnek így felhívtam mindenkit . .  elég rossz döntés volt. Majdnem mindenki aludt kivéve Niallt. Vele beszélgettem egy picit, mivel már 5 órakor fent volt . . . nem tudott aludni. Kétlem, hogy ő is szerelmes lett volna.  Éppen nem tudott aludni, mert vihar volt, fogalmam sincs honnan szedte a vihar dolgot, mivel a közelünkben lakik és itt nem volt vihar . Furcsa dolog.  Fél kilenc volt amikor rájöttem, hogy el kéne indulnom. Beszálltam az autóba és elhajtottam. Amikor a házuk elé értem, elkapott az izgalom. Féltem tőle, hogy ő nem szeret viszont. Kiszálltam az autóból és az ajtónál támaszkodtam, amikor kilépett az ajtón Jess. Gyönyörűen festet, soha nem hittem volna, hogy egy csaj elveszi a fejemet, Harry Styles te megörültél . . Beszéltem magamhoz.
- Jó reggelt, drága. - mondtam majd erős mosolyt villantottam.
- Szia. - mondta majd elindult az autó felé.
- Indulhatunk? - kérdeztem.
- Persze . . - mondta és enyhén rám mosolygott.
Beszálltunk az autóba majd elindultunk.
- Hová megyünk amúgy?!?! - kérdezte picit mérgesen, de még mindig mosolygott.
- Majd meglátod. - mondtam majd rá kacsintottam.
- Rendben . . . . .
Amikor megérkeztünk már tudta, hogy hol vagyunk csak nem értette miért hozom ide.
- Nem érted miért vagyunk itt? Akkor elmondom. Nagyon szerettelek volna látni, így gondoltam ha már nem is szereted a bandát, talán megszereted a zenénket. 
- Honnan tudod hogy nem bírlak titeket?!
- Hát azt is kérdezhetnéd a telefon számod honnan tudom. Egyszerű a válasz, ott hagytad az asztalnál a mobilod így kikerestem a számod és a másik?! Egy One Direction zene sincs rajta. - válaszoltam a kérdésére. ..
- Öhm . . oké . . - mondta furán.
- Akkor menjünk be a többiek már várnak rám/ránk.

* Jessie szemszöge *

Besétáltunk az elég nagy épületbe ahol a dalokat szokták felvenni.
- Sziasztok . . - köszöntem bizonytalanul.
- Naa itt vagyunk, srácok ő itt Jessie, Jessie ők Louis, Niall és Zayn. - mutatott be.
- Szia, Jessie. - mondták szinte egyszerre.
Én leültem egy székre ők pedig épp bent veszekedtek valamin. Egyszer csak megcsörrent a telefonom . .
- Jó napot! Maga Jessie Dreep?! - kérdezte egy női hang.
- Igen, én vagyok és maga ki?
- A kórházból vagyok, értesíteni szeretném, hogy egy ismerős, bizonyos Bella Parker, balesetet szenvedett, pár perccel ezelőtt hozták be.- mondta, majd azt hiszem menten elájulok.
A legjobb barátnőm kórházban van . . Nem szóltam vissza a nőnek, gyorsan letettem majd kirohantam a helységből. Harry utánam futott. .
- Mi a baj?! - kérdezte rémülten.
- Bella, kórházban van, most azonnal oda kell mennem. - válaszoltam idegesen.
- Beviszlek, gyere induljunk. - mondta.
Vissza ment a kabátjáért majd mind ketten beszálltunk a kocsiba. Harry villám gyorsan vezetett. Pár perc múlva meg is érkeztünk, én kiszálltam majd mondtam, hogy menjen vissza mert balhé lesz. .
- Rendben . . akkor szia. - mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia . . - köszöntem el, picit meglepődtem azon hogy puszit adott nekem, fura volt. Talán még is szeret?! Most nem szerettem volna ezen agyalni, besiettem a kórházba és  felsiettem az emeletre ahol Bells volt. . .